Cserepiac

Cserepiac. Milyen hétköznapinak tűnő fogalom, államok és cégek közöt ragyogóant működik, de a gyakorlatban az egyéni emberek szintjére levetítve mégis milyen lehetetlenül hangzik. Ezer és ezer, az asztalába kapaszkodó hivatalnok hördülne fel az ötlet hallatán: ezt nem lehet! Kismillió szabályt hágna át az állampolgár! Nem lehet! Vagy ha az emberek mégis megtennék, hát ijesztő büntetéseket helyeznének kilátásba. Na de pokolba az ilyen szabályokkal!

Tehát adva van a tavasztól őszig tartó vegetációs időszak. Nagyon sokan termesztenek zöldséget és gyümölcsöt otthon a ház körül, vagy a távolabbi kertjeikben. És persze a termesztés jellegéből adódva, bizonyos időben egy-egy terményből dömping van - otthon. Ilyenkor megy az ajándékozás - ha van kinek- , megy a dőzsölés, aztán a maradék, még mindig kiváló termény megy a kukába vagy a komposztba. Viszont a termelők-termesztők igen-igen kis része rendelkezik csak zöldségpiaci standdal, vagy árusítási joggal. Tömegek viszont nem rendelkeznek vele, így aztán megy a pocsékba a sok kiváló minőségű hazai áru termék. Nézzük a személyes példámon keresztül. A képen látható kiskocsi termény az egyik kertünkből való, egyszeri szedés. Mivel nem egy kertünk van, és nem egyszer szedünk, így a képen látható gyűjtemény -kimondani is szörnyű- felesleges volt a számunkra, mindenből több termett mint amire szükségünk lett volna. Ráadásul minden ami a képen látható, az biotermény. Igen, bio. Nem csak a hangzatosság végett, hanem mert tényleg az, a földjeink évtizedek óta nem láttak semmilyen vegyszert sem. Saját magam által úgynevezett mennyiségi biotermesztést végzek, de erről majd máskor. Tehát adva van ez a rakat -felesleg- ! Mi legyen vele?? (hogy mi lett vele ténylegesen azt már nem tudom)

Egy lehetséges megoldás: a cserepiac!

Legyen a településeken kijelölve egy-egy hely, ez lehet a helyi zöldségpiac is a nem árusító napokon, és ott a termelők (csak simán, ős és egyéb jelzők nélkül) kitehessék a portékáikat az asztalra, és csereberélhessenek egymással! Nekem akkor éppen sok spárgatököm, cukkínim, pattiszonom és pirosalmám (nemtom milyen fajta) volt. De nem volt görög, vagy sárgadinnyém. Azok teremsztéséhez nem értek. De van aki igen. És olyan is van aki meg azokból rendelkezik felesleggel! Hát találkozzunk a cserepiacon! Boldogan odaadtam volna a képen szereplő zöldségeket dinnyéért, tojásért és csemege uborkáért. Vagy bármi másért amit a cserepiacon meglátok, és a gazdával (valamint az árunk) kölcsönösen megtetszünk egymásnak, és CSERÉLÜNK. Pénz, helypénz, őstermelői igazolvány, helyjegy, nyugta, és még sok ilyen anyámtyúkja szarság mellőzésével!
Csak cserélünk és kész!! Egy picit megint jobb lenne mindenkinek.

(akinek nincs cserélnivalója, annak ott a zöldségpiaci árusítás, pénzért, az előbb felsorolt koloncokkal együtt)