Kapuvendéglő

Így egyben írva. Ugyanis a vendéglő maga egy-egy kapuban lenne. Akár gyakorlatilag, akár csak elvben. A lényege az lenne hogy hétvégenként aki akarja árulhatná a házi kosztját. Hányszor van olyan hogy valaki túl sokat főz. Mert dömpingje van valami terményből, vagy fogott egy óriási halat és egyben megfőzte. De lehet igazi falusi disznótor is, vagy csirkevágás de több soron. Milyen jó lenne ilyenkor a tulajdonos portájánál venni belőle! De annak is jó lenne aki árulná. Hányszor van úgy hogy nincs otthon kaja, későn érünk haza, nincs idő főzni, vagy nincs is mit. Milyen jó lenne ilyenkor az utcában végigmenni, és az éppen nyitva levő és kínáló kapuvendéglők kínálatában válogatni! Adott a szitu, este van, nincs vacsora.. irány az utca, és a harmadik szomszéd a kapuban kínálja a halászlét, nyamm! De lehet bármi, sültek, grillek, pörköltek, a sárgánál is sárgább háztáji tyúklevesek, főtt kukorica (mi bográcsban főzzük annyi terem egyszerre, aztán a komposzton végzi, mert 20 csőnél vége az étvágynak, közben vagy negyven van megfőzve egyszerre..), házi sütemény, torta, kocsonya, s mi minden gasztronómiai csoda, amely eddig rejtve maradt a KAPUK mögött. Hányszor van hogy megyünk az utcán, és vadítóan étvágygerjesztő illat zúdul ki a gyanútlan járókelőre! Ha lenne kapuvendéglő, nyomban oltani lehetne a finom illatok gerjesztette égető étvágyat - rákívánást. Nem is lenne muszáj kapuban - ott legyen csak kiírva a kínálat, azaz az étel neve, mennyisége, és az idő amíg tart a kínálat, míg be lehet csöngetni érte. Vagy a jközösségi oldalakon is lehetnének virtuális kapuk, valódi mögöttes helyszínekkel, még könnyebb lehetne böngészní a kínálatban!

Ja igen, megint a hivatalok.. haccp, meg franc se tudja még hány és hány szabály lenen megszegve. Meg a NAV adószabályai.Megint csak megszegve. Annyi szabály van hogy belefulladunk, de szó szerint. Sutba velük! Omoljanak le a szabályok falai a kapuvendéglők előtt!

Mindenkinek jó lesz. Jó lesz a vidéki kisközségi embernek, hisz ki tudja milyen rég vágyja a szomszéd utcai hölgy vagy úr főztjét. Ha működik a kapuvendéglő, immár gátlástalanul becsöngethet, és máris ehet, vagy tehet mit kívánt már régóta.

Jó a városi, és a nagyvárosi embernek. Vannak akik csak tévében vagy gasztroblogon láttak még eddigi életükben jó szaftos illatos házi disznótorost! Nosza, irány a vidék, és a toros választék az első útbaeső kapuvendéglőben. Vagy jó falusi kelttésztás süti, kalács. Vagy más, gondolom aki eddig elolvasta, annak  máris megindult a fantáziája, és jóval többet és többfélét elképzelt, mint amit én itt összeírtam.

Jó étvágyat! Hétvégén (kapirgálós, udvarban szaladós, bio) csirkét rántunk. Ha lenne - lehetne kapuvendéglő, máris nagyon szívesen várnánk az első vendégeket. Még az is lehet hogy visszajárnának, akár nagyon messziről is.

Cserepiac

Cserepiac. Milyen hétköznapinak tűnő fogalom, államok és cégek közöt ragyogóant működik, de a gyakorlatban az egyéni emberek szintjére levetítve mégis milyen lehetetlenül hangzik. Ezer és ezer, az asztalába kapaszkodó hivatalnok hördülne fel az ötlet hallatán: ezt nem lehet! Kismillió szabályt hágna át az állampolgár! Nem lehet! Vagy ha az emberek mégis megtennék, hát ijesztő büntetéseket helyeznének kilátásba. Na de pokolba az ilyen szabályokkal!

Tehát adva van a tavasztól őszig tartó vegetációs időszak. Nagyon sokan termesztenek zöldséget és gyümölcsöt otthon a ház körül, vagy a távolabbi kertjeikben. És persze a termesztés jellegéből adódva, bizonyos időben egy-egy terményből dömping van - otthon. Ilyenkor megy az ajándékozás - ha van kinek- , megy a dőzsölés, aztán a maradék, még mindig kiváló termény megy a kukába vagy a komposztba. Viszont a termelők-termesztők igen-igen kis része rendelkezik csak zöldségpiaci standdal, vagy árusítási joggal. Tömegek viszont nem rendelkeznek vele, így aztán megy a pocsékba a sok kiváló minőségű hazai áru termék. Nézzük a személyes példámon keresztül. A képen látható kiskocsi termény az egyik kertünkből való, egyszeri szedés. Mivel nem egy kertünk van, és nem egyszer szedünk, így a képen látható gyűjtemény -kimondani is szörnyű- felesleges volt a számunkra, mindenből több termett mint amire szükségünk lett volna. Ráadásul minden ami a képen látható, az biotermény. Igen, bio. Nem csak a hangzatosság végett, hanem mert tényleg az, a földjeink évtizedek óta nem láttak semmilyen vegyszert sem. Saját magam által úgynevezett mennyiségi biotermesztést végzek, de erről majd máskor. Tehát adva van ez a rakat -felesleg- ! Mi legyen vele?? (hogy mi lett vele ténylegesen azt már nem tudom)

Egy lehetséges megoldás: a cserepiac!

Legyen a településeken kijelölve egy-egy hely, ez lehet a helyi zöldségpiac is a nem árusító napokon, és ott a termelők (csak simán, ős és egyéb jelzők nélkül) kitehessék a portékáikat az asztalra, és csereberélhessenek egymással! Nekem akkor éppen sok spárgatököm, cukkínim, pattiszonom és pirosalmám (nemtom milyen fajta) volt. De nem volt görög, vagy sárgadinnyém. Azok teremsztéséhez nem értek. De van aki igen. És olyan is van aki meg azokból rendelkezik felesleggel! Hát találkozzunk a cserepiacon! Boldogan odaadtam volna a képen szereplő zöldségeket dinnyéért, tojásért és csemege uborkáért. Vagy bármi másért amit a cserepiacon meglátok, és a gazdával (valamint az árunk) kölcsönösen megtetszünk egymásnak, és CSERÉLÜNK. Pénz, helypénz, őstermelői igazolvány, helyjegy, nyugta, és még sok ilyen anyámtyúkja szarság mellőzésével!
Csak cserélünk és kész!! Egy picit megint jobb lenne mindenkinek.

(akinek nincs cserélnivalója, annak ott a zöldségpiaci árusítás, pénzért, az előbb felsorolt koloncokkal együtt)

Az Első .. izgalma.

Álmodtam egy Új Világot magamnak, itt állok az ablaka előtt, amelyen Ti is benézhettek.
Új Világ így meg úgy, dől a sok szépreményű gondolat ránk, csupa ideológia, álomképek, nyú édzs. Na tessék, e fogalomözön után máris alkotói válságban vagyok, hogyan tovább?

Naszóval, igyekszem majd újra és újra jelentkezni világmegváltó ötleteimmel. Konkrétumokkal, mert ugyan jó magasztosan felrezegni, de csak annak aki megéli. A többiek várnak még vele, és nekik is kell egy jobb világ. Tegyük azzá, kis lépések nekünk, de mérhetetlenül nagy társadalmi folyamatokkal járhatnak, akár.

Nyár van a tavaszban, sokan szeretnek horgászni, de még többen szeretnének. Akár kipróbálás szintjén, akár csak alkalmi pecásként. Egy-egy nyaralásnál elmegy az ember vízpart mellé és kedve szottyan egyet horgászni, vagy akár egy hétköznapi szép délutánon a szűkebb környezetében elmenni pecázni a gyerekkel. De nincs ENGEDÉLY. És ha emiatt elkapják, akkor ezért büntet az állam. De az állam én vagyok, mi vagyunk. És csakugyan azt akarjuk hogy az alkalmi, engedély nélküli pecás kisfiút (vagy kislányt) az apukájával együtt elkapják a rend őrei és jól kib megbüntessék?! Ugye nem?! Nem hát!
Ha van alkalmi autópálya matrica, akkor mért ne lehetne alkalmi horgászengedély? SMS-ben megváltva. Okostelefonon vagy butatelefonon egyaránt. Lenne egy erre a célra létrehozott emeltdíjas szám, és ezen lehetne rendelni mérsékelt tarifájú, korlátotozott jogokat (pl egy bot, egy horog, két horog, fogási korlát, halfajta tilalom)) adó ideiglenes engedélyt, mondjuk pár százasér' egy napra.. A visszaélések elkerülése végett a terevezett horgászat megkezdése előtt egy órával már ki KELLENE váltani. Tehát ha jönne az ellenőr, már legkevesebb 60 perce kiváltottnak kéne lennie az alkalmi engedélynek. Így nem mondhatnák a rossz nyelvek hogy az alkalmi pecás az ellenőr érkezése láttán sietve rendelt engedélyt - amit amúgy ha nem bukkan fel a közeg akkor elblicc meg sem rendelt volna.

TEHÁT, adott a következő hétvége, és mondjuk kitalálom hogy elviszem a gyerekeimet snecizni, de engedélyem nincs, mert már húsz éve lejárt, mert nem akartam meghosszabítani csak azért hogy évi egykézen megszámolható pár alkalomért sokezret fizessek mindenféle misztikus jogcímen. Ezek pedig (emlékezetből) állami jegy, területi jegy, haltelepítési hozzájárulás, társadalmi munka vagy annak forintosított kiváltása, horgászbál hozzájárulás, egyesületi elnök ruháztatása és élelmeztetése, és még tucatnyi, szárnyaló fantáziával kiötölt tétel. Nem, nem és nem fogok ezeket kifizetni pár alkalomért, és persze ugyanannyit mint az aki fél életét kinn tölti a vízparton, és az asszony viszi neki a kaját füleskosárban, mer különben még enni is elfelejtene hazamenni a partról.
Ja, igen, a hétvége és a gyerekek. Milyen nagyszerű élmény lenne fogni egy nádbotot, és csontival vagy kenyérgombóccal (kinek mihez van gusztusa) snecizni egyet. Az apuka szeme versenyt csillogna a gyerekeiével. DE nem lehet! Mert van a szabály hogy horgászni csak engedéllyel lehet !! Ez még nem is lenne gond, csak az engedély olyan amilyen, ahogy írtam sokezer tízezer, százféle jogcímen, és évről-jogfolytonosan fizetve, akkor is ha az ember fia csak néha vetődne a partra. Szóval lenne az smses rendelés, (mondjuk) 290 ft/következő 24 óra, mindez a pecázás előtt egy órával kiváltva, és az engedély szólna a helyi viszonyoktól függően súly, halfaj, idő, méret és számbeli korlátozásokról, mindezt érthetően egy válasz smsben megkapva. Az állam is bevételhez jutna, és mégsem büntetés jogcímen, mert az olyan rosszízű, nem újkori dolog.
Dejólenne!